Újfent könnyes szemmel köszönném meg anyukámnak, az olvasóimnak, etceterának... Pláne, hogy én bizony most be sem küldtem az oldalt. Viszont ha már itt vagizom az Oscar-jelölésemmel, valami okosat is kéne írnom. Okosat? Hiszen szombat reggel van! Szóval talán Szitakötő most prezentálhatná jövőbéli terveit. "Öhöm, öhöm! Kedves Olvasók és Nézegetők! Mint azt mind tudjuk jövő szerdán bekövetkezik, aminek be kell következnie. (Hatásszünet. Közönségpászta. Nem pászka, mert az más.) Betöltöm hatodik életévemet. (Taps.) Nehéz volt a kezdet, és egy hosszú, rögös utat jártunk be közösen, de csillagunk felfelé ível, egészen a végtelenbe, egy messzi-messzi galaxis határait átlépve! A díj megtisztelő. A nyár közel. Az új lehetőségek nyara! (A tömeg lelkes morajlása.) Erősek vagyunk, hiszen a bors is kicsi! Meg sem állunk a G-portál főoldaláig! (Extázis. A beszéd vége a tömeg éljenzésébe vész.) Köszönöm!" Tudjátok, mostanában szeretem egyenesen hordani a hajam. Az persze részletkérdés, hogy száll. Legalább hasonlíthatjuk madaárhoz, csodaseprűhös vagy Aladdin szőnyegéhez. Repülőgéphez hasonlítani nem lenne túl...romantikus. Pedig az is száll. Bár nem tudom, az talán inkább repül.
A lovakrúl. Csak azért, hogy témamegjelölő címünk legyek. (Ja, a Papagáj meg azért "szerepvers, mert a papagáj a cirkuszosné bőrébe bújik". -.-") Szóval vannak szárnyas lovak. Meg nem szárnyas lovak. Már ha nekiállunk a dolgokat osztályozni. (Tényel, mikor írunk tesiből? XD) Rendben, emberek, egy kis komolyságot! Na! Csendet, rendet a teremben! Bevallom, nem fogok a lovaról beszélni. Se írni. Pláne nem a lovakrúl. Csak mert nem szokásom. Igazából benne van az íróbugi az ujjaimban, és nem tudok velük mit kezdeni. Igen, írnám én A nimfa és a vadászt, de annyira blöe, hogy most inkább nem. Sokkal realistábbra kéne vennia figurát. Már nem a motívumokra értem, hanem úgy minden másra. Amúgy meg úgyis tudja mindenki, hogy miről szól, és hogy mi lesz a vége. Ne raboljuk egymás idejét, kérem szépen. Bár van néhány új ötletem, új szálam, új szereplőm. Igaz, a lényegen semmi és semelyikük nem változtat. Upsz, spoiler... Ejnye, de rossz kislány valaki. De ne legyen ennek a helynek a neve karfiolföld, ha nem itt tombolhatom ki magam! Szóval mindegyik vadász kap szépen nevet. Nevet meg mellé szép (vagy kevésbé szép) kis tulajdonságokat. Auróra meg talán barátnőket. Már ha jó lesz. Viszont ha rosszalkodik, és nem mesél nekem róluk önszántából, akkor kénytelen leszek én kitalálni neki barátosnékat, és azok már nem biztos, hogy olyan kesztyűs kézzel bánnak barátságuk alkonyával, mint ahogy azt az igaziak tennék. Ha találkoztok vele, nyugodtan adjátok át neki. Szóval A nimfa és a vadász így áll. Lassan de biztosan lépkedünk a hírnév felé. :D Igaz, skacok? Mindeközben rájöttem, hogy a fáradtsággal vegyített unalomnál nincs termékenyebb ihletforrás. Tesi, média, lyukas, lyukas, fizika, elmaradt, nyelvtan. Remek egy órarend. Ilyenkor az ember fantáziája megindul. Már körvonalazódott is bennem a Vodkát a halnak című novella története. Egy orosz bérgyilkosnőről szól. Izgi, mi? Amúgy nem. Tehát nem kell félteni.
Nyár íze van a reggelnek. Nem, most komolyan! Persze ez már megint olyan elcsépelten hangzik...hangzana, ha a költő beszélne belőlem (aki úgy elveszett bennem, hogy talán csak egy következő életemben talál ki a labirintusból), de nem! Tessék szó szerint venni, amit mondtam. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én érzem. Különben meg május az -kérem szépen- már nyár. Nem érdekel, hgy tavaszi hónap! Május az nyár. Igen? Na, akkor mondom, hogy hogyan kell nyarat kóstolni. Én az ágyam széléről csináltam, de voltaképpen akárhonnan lehet. Kimehetsz az erkélyre is (smikben vagy anélkül. ha sminkben mész, akkor optimista vagy, hiszen nagy valószínűséggel a szőke/barna/vörös/fekete/kopasz hercegre vársz, ezért csinosítasz. ha smink nélkül mész, akkor meg anélkül is szép vagy.), a fürdőbe, a pincébe,a konyhába, a szekrénbe. Egyszóval mindegy. Ez attól is függ, hogy mennyire szereted, ha hülyének néznek. Ha szereted, akkor a legjobb, ha ezt a gyakorlatot nyilvános helyen, avagy a főutcán vagy egy közeli Tescoban végzed. Ha megatláltad a megfelelő helyet, akkor már nincs más hátra, mint -dobpergés!- nyammogni. Hogyhogy hogy? Hát csak úg nyammogva nyammogni. Mintha a protézisedet igazgatnád! Most együtt! Nyamm-nyamm! Na? Ugye, hogy érezni? Ha nem megy, akkor segítek. Mondom, mit kell érezni. (lehet, hogy csukott szemmel könnyebb, csak úgy túl drámai, és a végén még rádfogják, hogy egy szentimtális barom vagy. szóval ne csukd be a szemed. inkább nézzenek hülyének, mint szentimentális baromnak.) Szóval mit kell érezni? Reggel ízt (milyen az a reggel íz? olyan felkelés utáni első nyál íz), aztán meleg ízt (azt lehet, hogy a bőröddel is érzed. de csak egy kicsit.), (Liza éppen az ágyam mellett hagyott Aranyemberre próbál felmászni. még jó, hogy tudom, hogy az előbb volt kaki. vagy gyurma. vagy barna. ki hogy hívja.), illetve elmaradhatatlan hozzátevője a "tanulnomkellazévvégivizsgáravagyérettségire" íz (ez egy kesernyés, nyálmirigyfacsaró íz.) (Liza megmászta Jókait.) és...hát kábé azt hiszem ez mind. Vagy nem. Nem tudom. Ha valaki egyéb ízeket is érzékelt a kora nyári reggel kóstolgatása közben, az kérem jelezze! Van itt elég hely a vélemény kifejtésére. Szabad országban élünk. Én meg elmegyek tanulni.
When I first came to town,
They called me roving jewel;
Now they've changed their tune,
Call me Katy Cruel,
Through the woods I'm goin',
Through the bogs and mire,
Straightway down the road,
To my heart's desire
When I first came to town,
They brought me drinks of plenty;
Now they've changed their tune,
Bring me bottles empty,
Through the woods I'm goin',
Through the bogs and mire,
Straightway down the road,
To my heart's desire
Through the woods I'm goin',
Through the bogs and mire,
Straightway down the road,
If I was where I would be,
Then I would be where I am not,
Here I am where I must be
Go where I would, I cannot.
Go where I would, I cannot.
Go where I would.
Álljunk meg egy pillanatra! (Mintha érdekelne...) És tisztázzuk. Hogy miért teszem? Hogy miért pont azt? Hogz miért pont így? Há! Fogalmam sincs. Írok. (Mekkora nagy közhelynek hangzik!) Nem, nem az oldalról van szó, hanem arról, hogy írok. Nem, nem ülök le, hogy végiggondoljam, hogy mit. Nem agyalok rajta. Mi több, nem direkt csinálom! Kezdjük az elején! Szóval csak jön. Olyan, mint amikor pisilned kell, és pisilsz, vagy amikor éhes vagy és eszel. Írnom kell és írok. Ennyi. Nem bonyoulult. Még azt sem én iráníítom, hogy miről írok! XD Vili? Nem, nem azért nevetek vagy sírok rajta, mert "meg vagyok hatva magamtól". Nem! Hanem azért, mert amit írok, az elsősorban magamnak szól. Senki másnak. Eslő sorban. Másodsorban mindenkinek. Onnan már nincs sorrend. És valahol itt jön a lényeg! Dehogy akarok én okoskodni! Mit tudom én, hogy hogyan lehet megváltani a világot! Tudja valaki? Aligha! Nem akarok okoskodni. Pláne nem másnak megmondani, hogy haver, ez így jó, ez meg így nem jó. Nem tudom, hogy mi a jó. (Sejtem. De biztosan nem tudom.) Senkit nem akarok megtéríteni, senkit nem akarok meggyőzni. Azt hiszem az írásaimat leginkább egy matematikai egyenlethez tudnám hasonlítani. (Nem gondoltad volna, mi? Én sem.) Van egy probléma. A probléma az enyém. Elkezdem papíron megoldani. Csak a problémámat nem a számok világéban helyezejm el, hanem az irodaloméban. (Van egyáltalán különbség?) Kívülről szemlélem a dolgot. Egyzserűbb. Aztán nekiállok levezetni. Egészen addig, amíg el nem jutunk a megoldásig. Na, innentől a dologm már nem matek. Merthogy nem mindig a levezetés végén jön a válasz. Bár előfordulhat, hogy nincs megoldás, ámbár ez esetben ez is megoldásnak minősül. Van, hogy maga a sok szám és betű a megoldás. Így, szépen egmásutániságukban. Ó, de ez már megint valami szentimentális komolyságnak tűnik. A komoly dolgokat pedig soha nem lehet komolyan venni. Soha. Mondanék gyorsan egy viccet, de egy sem jut eszembe. Hajtűkanyar! Egy szóval nem mondtam, hogy tudok írni vagy azt, hogy jól írok. Azt viszont igenis ki merem jelenteni, hogy írás-függőségben szenvedek. Nem ez nem az a kifejezés. Írni kell. Létszükségelet. Ennyi. Mikor Dosztojevszkij megírta a Bűn és bűnhődést, megkérdezte tőle valaki, hogy barátom, te nem vagy véletlenül kissé depressziós? Nem, nem hiszem. És úgy hiszem, hogy nem is volt depressziós. Nem, mert kiírta magából. Ennyi. Ja, és az írás hasonló, mint a színészet. Bele kell élned magad. Bizsereg a kezed? Érzed, hogy kell? Nem? Akkor a büdös életbe nem fogod ezt megérteni. Nyuszika megy az erdőben és fotel...!
Auróra elindult. Hogy miért? Nem. Ő sem tudta. Magában úgy fogalmazta meg, hogy szüksége van a búcsúra. Szüksége van arra, hogy utoljára láthassa múltjának színterét, hogy utoljára megérinthesse annak a fának a törzsét. És bár lelke szólította vissza régi otthonához, emberi szíve tragédiájának minden mozzanatára egy fájdalmas dobbanással válaszolt.
Auróra eltévedt. Végtelen léte során először. A fák mind egyformának tűntek, hosszú, karcsú törzsek, levelüket hullajtó karok. Gyönyörűnek tetszettek, még a Nagy Alvás előtt is.
Auróra behunyta a szemét. A lelke hangjára figyelt, az biztosan tudja, hogy merre kell továbbmennie. De a lelke hallgatott, pont úgy, ahogyan az őt körülvevő nimfák.
Auróra sírt. A két opál kő, ahova lelkét zárta, néma könnyeket ontott. Végiggurultak a sovány arcocskán, és az avarba hulltak az arany levelek közé. Senki sem hallotta, csak a nimfák.
Auróra most már tudta. Már értette. Végig azt hitte, hogy helyesen cselekszik, amikor a szívére hallgat, hogy mindenkinek így a legjobb. Egyetlen kérdés visszhangzott csak a fejében minduntalan. Biztos vagy benne? Nem válaszolt a hangnak. Megtanult együtt élni a kétségekkel. Pedig csak a lelke szólt hozzá. Az emberek nyelvére lefordítva Auróra a családját készült elhagyni.
Auróra most már tudta. Tudta, mit jelent döntést hozni.
A Tarka Madár a Világ Végén lakott, a Kerek Erdő közepén, ahol a Nap aranysugarait megszűrték a dús lombok, zöldre festve a levegőt, ahol a Föld tengerei csilingelő csermellyé folytak össze a Feneketlen Tó kristálytiszta vizébe torkollva...
"Mikor lehet a legkönnyebben tündért találni? Azt hiszem, ebben segíthetek. Az első szabály: nagyon melegnek kell lennie - ezt leszögezhetjük. Egy kicsit lehetsz álmos - de azért ne annyira, hogy már ne tudd nyitva tartani a szemed. Nos, és egy kicsit "tündéresen" kell érezned magad - a skótok úgy mondják, "borrzongósan", és ez talán jobban is hangzik.Ha nem tudod, mit jelent, attól tartok én sem tudom elmagyarázni; várj, amíg nem találkozol egy tündérrel, akkor majd megérted. Az utolsó szabály pedig az, hogy a tücsköknek nem szabad ciripelniük. Most nincs időm elmagyarátni: egyelőre csak hidd el."
AJÁNLOM AZ OLDALT
